Camille Pissarro nélkül nem lett volna impresszionista mozgalom. Hiszen jogosan nevezzük õt az impresszionizmus atyjának! Merész lépésre szánta el magát, és végig levelezett mûvészi ars poeticájáról családtagjaival. E bensõséges hangú, sok tényt és összefüggést megvilágító levelek alkották dokumentumfilmünk forgatókönyvének a vázát, melyben megkíséreljük jobban megérteni és megértetni Pissarro életrajzát és pályaképét. A karibi térségben született Pissarro fiatalemberként rajong a festészetért, ezért Párizsba érkezik, és negyvenhárom éves korára maga mellé gyûjt egy elhivatott mûvészekbõl álló kis közösséget. Elsõ kiállításukat ugyan csúnyán pellengérre állítja a korabeli kritika, de itt nyerik el megkülönböztetõ nevüket: impresszionisták. Az elkövetkezõ negyven év során Pissarro lesz a motorja annak a mûvészeti irányzatnak, amely már a világ legkedveltebb stílusává vált. Az Ashmolean Múzeum neve régóta egyet jelent a minõséggel. Az Egyesült Királyság elsõ közgyûjteményeként (1683 májusában nyitotta meg kapuit) páratlanul gazdag anyaggal rendelkezik, többek között egy jelentõs Pissarro archívummal. Dokumentumfilmünk stábja kizárólagos bejárást kapott ebbe az, impresszionista festõkkel foglalkozó leggazdagabb levéltári anyagba, és a negyven évre visszamenõleg legjelentõsebb retrospektív Pissarro kiállítás terébe, így remélhetõleg páratlanul izgalmas és jelentõs életrajzi tényeket tud majd elmesélni errõl a hihetetlen mûvészrõl. Jelen nagyszabású kiállítás az oxfordi Ashmolean Múzeumban az elmúl negyven év legjelentõsebb retrospektív tárlata. Cézanne volt, aki Pissarrót „az elsõ impresszionista”-ként emlegette. Az Ashmoleannak egyedülálló gyûjteménye van Pissarro munkáiból, leveleibõl és egyéb, rá vonatkozó tárgyi emlékekbõl.
Rendezõ:
David Bickerstaff